Az önbecsülés és a vásárlás

shoppingHogyan függ ez a kettő össze?

Szerintem nagyon is összefügg! Most nem arra gondolok, hogy húúú, minél jobban becsülöm magam, annál drágább cuccokat veszek magamnak, legyen szó ruháról, vagy élelmiszerről. Bár itt is van némi összefüggés, és nem az árakat nézve, hanem pusztán a minőséget, mert ugye, az olcsó-kategóriás termékek között is vannak jók, amik semmivel sem rosszabbak, mint drágább társaik, de most nem erről akarok beszélni.

Olyan szituációkra gondolok, amikor a vevő nem áll ki magáért, amikor eltűr olyan sértéseket, amiket egyáltalán nem lenne muszáj eltűrnie. Nem azt mondom, hogy rendezzen cirkuszt, szóljon be, de azért valamilyen formában juttassa már kifejezésre nem tetszését! Én személy szerint teljes döbbenettel szemlélem az ilyen eseteket, és azt gondolom, mekkora szerencséje van a főnöknek – nevezzük így a bolttulajdonost, mert az eladó nem minden esetben egyenlő a tulajjal – hogy egy ilyen jámbor vevővel hozta össze a sors. Egy vehemensebb vevő minimum jól kiosztotta volna a főnököt, vagy mondjuk, hozzávágta volna a portékáját – néhány mondafestéket nem tűrő kifejezés kíséretében. És a főnök meg is érdemelte volna!

Miért mondom mindezt?

Képzeld el azt a szituációt, hogy bemegy a vevő egy boltba, és a főnök/eladó nem köszön, akkor sem, ha ő tisztelettel köszönt. Azért ez jó nagy bunkóság – finoman szólva! (Még az utcán is visszaköszönünk, ha egy idegen ránk köszön. Legfeljebb gondolkodóba esünk, ki volt az? Lehet, hogy összekevert valakivel? Nem számít. Köszöntek, köszönünk. Ennyi.)

Vagy ha jó kedvében van a főnök, éppen köszön, annak reményében, hogy vásárol a vevő. Na, de ha a vevő volt olyan elvetemült, és ki mert úgy menni az üzletből, hogy nem vásárolt semmit, na, akkor tuti ne számítson arra, hogy viszonozni fogja a köszönést!

A főnök csak azokkal a vevőkkel mézes-mázas, akikről tudja, hogy sok pénzt szoktak otthagyni.

És az emberek ez eltűrik, szó nélkül visszajárnak abba a boltba, ahol semmibe veszik őket, és sokszor szó szerint hülyének is nézik. Visszajárnak, pedig van választási lehetőségük, semmi nem köti őket ahhoz a bizonyos üzlethez, nem nyújt semmi extrát, semmi olyat, amit máshol ne kapnának meg. Mi ez, ha nem az önbecsülés hiánya?

Képzeld el azt a szituációt, hogy a vevő belepakolt a kosarába ezt-azt, ott akarja hagyni a pénzét, – több ezer forintot – ácsorog a pénztárnál, és a főnök szarik rá, mert sokkal, de sokkal fontosabb dolga van, mint a vevő! Ugyanis játszik a telefonján, vagy éppen filmet néz! A vevő pedig türelmesen várakozik, ahelyett, hogy hozzávágná a kosara tartalmát, és azt mondaná, hogy na, ez volt az utolsó alkalom, hogy ide betettem a lábam!

De nem! Ezt nem mondja a vevő, csak türelmesen vár, míg vége nem lesz a játéknak, legfeljebb megkérdezi a főnöktől, nyert-e. Aztán a főnök nagy kegyesen méltóztatik végre számolni. Nem a vevőre figyelni, csak számolni, és tovább bámulni a telefon kijelzőjét. Aztán lehet csodálkozni, mennyi is az annyi!?

Túlzás azt várni egy boltostól, hogy teljes figyelmét a vevőjére fordítsa? Szerintem nem, és ha ezt valaki eltűri, akkor az sok mást is képes eltűrni.

Aztán képzeljük el azt a szituációt is, hogy visszamegy a vevő reklamálni. Nem is tudom, hogy képzeli, hogy ki meri nyitni a száját! És a főnök letorkolja, és nem fogadja el a reklamációt, és a vevő fülét-farkát behúzva elkullog, és akkor sem mondja, hogy ide sem jövök többet! Tovább megyek! Van olyan vevő, aki ezek után még képes vásárolni, ha már úgyis ott van!!! Mi ez, ha nem az önbecsülés hiánya?!

Igen, nehéz elképzelni, de van ilyen! Van ilyen bolttulajdonos, és vannak ilyen vevők is, akikkel bármit meglehet tenni, mert nem állnak ki magukért, és a bolttulajdonos szemrebbenés nélkül meg is teszi, mert a vevő felett állónak képzeli magát.

Ha valaki nem becsüli önmagát, nyugodjon meg, más sem fogja! Nem csak a boltban, de máshol sem!

Ugyanakkor van az a vevő, aki ki mer állni az igazáért, és ezáltal önmagáért, van az a vevő, aki azt meri mondani, hogy kérem a panaszkönyvet. És van az a vevő, aki azonnal kifordul az üzletből, amint ráordítanak a bejáratnál, hogy sisakkal nem lehet bemenni – holott előbb kérdezni szeretett volna, hogy mi legyen a sisakkal, de nem hagyták…

És az éremnek van egy másik oldala is! Azért a vevőnek sem árt emberszámba venni az eladót, mert ha a vevő is kedves az eladóval, és nem lekezelő, vagy arrogáns, akkor megtudhatja, hogy melyik ruhát ne vegye meg, mert pl. a főnök fia egész nap abban volt óvodában, és lelkiismeret-furdalás nélkül visszaakasztották, vagy hogy ne vásároljon körömvágócsipeszt, mert a főnök azzal tartja rendbe a lábkörmeit, és sorolhatnánk tovább az apró titkokat, hogy melyik szalámit ne vegye meg, és melyik sütit

Az, hogy ki milyen vevő, csak egy piciny szelete az életnek, ahol nyakon csíphetjük az önbecsülés hiányát, és sok mindent elárul rólunk, és embertársainkról, csak elég észrevenni egy-két ilyen jelenetet, ami körülöttünk zajlik.

Becsüld önmagad, hogy mások is becsülhessenek, és ha egy helyzet nem méltó hozzád, tudj szabadon dönteni arról, hogy azt hogyan juttatod kifejezésre!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.