Ezért nem szeretem a Facebookot

utálom_fbElőző cikkem folytatásaként most arról írok, miért nem szeretem a Facebookot.

Mint ahogy korábban már utaltam rá, a Facebooknak is van jó és rossz oldala is. Szinte mindennap megnézem az általam követett oldalak újdonságait, elolvasok egy-két cikket, látok sok–sok klassz, megvalósítható ötletet, és ez mellett ömlik a szemét. Mondhatnám azt, hogy elkerülhetetlenül, de ez nem igaz! Elkerülhető: egyszerűen nem kell fellépni a Face-re, és ennyi.

Persze, van humor is bőven. Némelyik igazán szórakoztató, találó, ütős, vagy éppen pihentagyú, de legalább humor, és ez mindenképpen pozitív. Sok visszatérő kedvencem van. Ez az egyik, ami most a cikkem témájához kapcsolódik:

„Míg nem volt Facebook, csak a családod tudta, hogy hülye vagy.” Valahogy így! Persze, nem akarok minősíteni senkit, és semmit, de időnként nagyon nehéz egy-egy megosztás mellett szó nélkül elmenni, vagy felvakarni az állam a klaviatúráról, mert saját szememnek nem akarom elhinni, milyen emberek vannak, miket képesek kiposztolni a nyilvánosság elé.

Vannak emberek, akik kb. 10 másodpercenként posztolnak valamit örömteli vagy éppen őrült hangulatban, és ugyanarról az eseményről az 569 képet töltik fel, nehogy a legapróbb változásról is lemaradjunk. Igen. Ez egy olyan dolog, amit nem szeretek a Facebookon, de szerencsére létezik rá megoldás: egyszerűen beállítom, hogy ennek az embernek a megosztásait nem szeretném látni…

Ezenkívül nem érdekelnek a magán időjárás jelentések, a reggeli be-, és az esti nyilvános  elköszönések, valamint az ünnepek és a napok beharangozása sem. Olyan gyönyörűen megy a programozás, hogy utáljuk a hétfőt. Miért kell azt utálni?! Akinek eddig nem jutott eszébe, hogy  utálja, majd ezek után fogja! Megtalálja a saját magyarázatát, miért is kell utálni a hétfőt, mennyivel szarabb nap is az, mint a többi. És mennyivel jobb ezt csoportosan tenni, egymást erősítve! Volt idő, amikor én is utáltam a hétfőt, de ez már a múlt. Tudom, hogy mennyi minden húzódik meg egy ilyen egyszerű érzés mögött, és azt is tudom, hogy ebből ki lehet jönni, és fontos, hogy kijöjjünk ezekből a negatív állapotokból, mert az a dolgunk, hogy folyamatosan tanuljunk és változzunk.

Az internetnek “hála”, nagyon elterjedtek a nyilvános észosztások, a másik kioktatása arc (és ész nélkül). Vannak emberek, akikről az a benyomásom, hogy lételeme a másik savazása, és képtelen az életben bármi felett is örömet érezni. Mindenhol és mindenben csak a hibát keresi, és teszi mindezt úgy, hogy ő maga egy két lábon járó rosszindulat, tele keserűséggel, fájdalommal, és ahelyett, hogy észrevenné saját befolyását a saját életére, még másokét is megkeseríti. Abban legalább lel némi örömöt.

Ezek a típusú emberek előszeretettel osztogatják az álbölcsességeket, és korlátozó hiedelmeikkel fertőzik a többieket. Talán ez a legveszélyesebb. Találsz egy képet, amire rá van biggyesztve valami okosság, és már osztod is, vagy lájkolod, mert első olvasatra igaznak tűnik, főleg, mert már vagy százszor láttad a Facebookon megosztva, akkor meg csak igaz lehet, vagy nem? Észre sem veszed, és már a részeddé válik, és valamilyen “csoda” folytán megjelenik az életedben a megtapasztalás is.

Ha nem voltál elég negatív eddig, azért itt találhatsz bőven negatív gondolatokat, bődületes marhaságokat, amit olyan könnyű elsajátítani. Csak aztán nem kell csodálkozni az eredményen. Ez az igazi vonzás törvénye! Csak ezzel az a baj, hogy nem úgy működik, ahogy az emberek többsége képzeli, és szeretné, hogy működjön.

Itt van például ez a “csodálatos” idézet:

„Jó tett helyében, jót soha ne várj… Mert attól kapod majd a legnagyobb pofonokat, akiért mindent megtennél!”

Köszönöm szépen, én maradok az általam ismert régi verziónál, miszerint: Jó tett helyében jót várj!

És a szegénylegény, a legkisebb királyfi, mindegyik megkapta méltó jutalmát, ha jót cselekedett, és ez nem csak a mesében van így! Az élet is ilyen. Hiszek az egyensúlyban. Ha jót adok, jót is fogok visszakapni. Nem biztos, hogy ott, és attól, akivel én jót cselekedtem, de vissza fogom kapni, ebben biztos vagyok. Ami még fontos: a jó tettért cserében nem is kell elvárni semmit, mert igazából akkor cselekedtél szívből, ha nem vársz érte semmit, csak megteszed, mert nem tudsz másképp cselekedni, és kész! Ugyanakkor nem hogy hiszed, egyenesen TUDOD, hogy ezt valamikor, valahogy úgyis visszakapod. Ha azért cselekszel jót, hogy kapj érte valamit, akkor az tulajdonképpen üzlet, és semmi egyéb!

Mire idáig elértem, rá kellett döbbennem, hogy téma szempontjából a Facebook egy aranybánya! Tele korlátozó hiedelmekkel, amiktől meg kell szabadulni, hogy változást generáljunk az életünkben, és mindez tálcán kínálva! És még csak nem is kell a lelkünk mélyén turkálni ahhoz, hogy munkához láthassunk!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.