Ha nem becsülnek, told el a talicskát!

munkaAkárhogy csűrjük-csavarjuk, minden mozzanatunkban ott van az önbizalom, az önbecsülés, magunk és más emberek tisztelete, vagy éppen ezek hiánya.

Az az ember, aki nem rendelkezik elég stabil önbizalommal, és nincs rendben az önértékelése, igen csak kemény perceket él át álláskeresés közben. A munkáltatók, vagy éppen a kisebb-nagyobb vezetőpozíciót betöltők igen csak oda tudnak vágni a munkavállalónak. Megérzik, ha valaki gyenge, és könyörtelenül ki is kezdik.

Diákmunka

Az emberek munkához való viszonyát már elég korán kezdik megalapozni. „Rendkívül jó hatással” van a gyerekek lelki fejlődésére a kötelező önkéntes diákmunka. Ne képzelje mindenki, hogy azok a helyek, akik vállalják a diákok foglalkoztatását, mind-mind nagyszerű lehetőség a diákok számára. Természetesen ilyen helyek is vannak, mint ahogy vannak szuper jó munkahelyek, szuper főnökökkel, és kisfőnökökkel. Sőt! Ugyanaz a munkahely lehet az egyik embernek álom, míg a másik embernek rémálom. A különbség sokszor csak abból adódik, hogy az egyik embernek van önbizalma, a másiknak nincs. Az egyik becsüli magát, és ezt a főnökeivel szemben is kivívja, míg a másik erre nem képes.

A 16-17 éves diákoknak nem egyszer olyan kemény szituációkkal kell megküzdeniük, ami egy érett és tapasztalt felnőttnek is a becsületére válik, és ez akkor is így van, ha nem ingyenes diákmunkát vállal, hanem egy kis zsebpénzt szeretne gyűjteni magának, hasznosan eltöltve a nyarat. Aztán a haszon annyi lesz a végén, hogy megalázzák, csekély kis önbizalmát a sárba tiporják, és a lelkes diák magába roskadva zokog a szobájában napokig, és azt gondolja magáról, hogy ő annyira hülye, és értéktelen, hogy még a legpitiánerebb feladatot sem képes elvégezni! Nem, mert az „öreg” dolgozók szándékosan féle vezetik, mert féltik a helyüket és azt hiszik, hogy a diákok miatt nekik nem lesz munkájuk.

Újabb nyár, újabb próbálkozás diákként, és a tapasztalatok továbbra is lesújtóak. Nem tudom megérteni azt, amikor valaki diákként megy egy céghez érettségivel, diákmunkára, és beállítják a szalag mellé, miért kell úgy bánni vele, mint egy kutyával? Miért kell úgy viselkedni vele, mintha fogyatékos lenne? És miért teszik ezt olyan emberek, akiknek feltehetően nincs magasabb képesítése, mint a diákunknak, csak éppen sokkal, de sokkal nagyobb arca?

Ezek a próbálkozások arra jók, hogy legalább megfogalmazódik a diákokban: „Na, ennél a cégnél sem fogok dolgozni, ha három diplomám lesz, akkor sem!”

Munkáltató, aki hülyének nézi a dolgozóit

Az miért nem csinál mindet egyedül?!

Nem tudom megérteni, hogy egy munkáltató miért nem becsüli meg a dolgozóit – tisztelet a kivételnek. Mondhatnák azt, hogy azt még a hülye is tudja, ha egy dolgozó jól érzi magát, ha dicsérik, ha motivált, sokkal, de sokkal jobban teljesít, mintha állandóan cseszegetnék – sokszor alaptalanul. Ezzel mit lehet elérni? Romlik a hangulat, a munkakedv, romlik az energiaszint és egyértelműen romlik a teljesítmény. Nem tudom, de nem az az érdeke a munkáltatónak, hogy mindig minden a legtökéletesebb legyen, a leggördülékenyebb és a leghatékonyabb? Akkor miért tesz meg mindent azért, hogy a beosztottjai utálják, őt is és a munkájukat is, és az mondják: „Szarok bele! Akármit csinálok, ennek semmi nem jó?”

Ez csak úgy működik, ha a munkáltató elismeri és tiszteli a beosztottjait, akkor a beosztottak is tisztelni fogják a főnökséget. Ha nem, a kellő önbecsüléssel rendelkező dolgozó szépen odébb áll, és nem tűri el, hogy megalázzák.

Ezek a munkáltatók nem fognak változtatni a stratégiáikon, mert tudják, hogy a lelépődolgozó helyett tíz másikat kapnak, és nyugodtan űzhetik tovább a szerintük megfelelő munkapolitikát.

Mert megengedhetik maguknak, hogy a jelenléti íveket olyan tollal vezessék a dolgozók, amit ki lehet radírozni, mert megengedhetik maguknak, hogy a törvény szerint járó munkaszünetet is ledolgoztassák, nem adják ki az ebédidőt, és még túlórakén sem számolják el. Megengedhetik maguknak, hogy nem biztosítják dolgozóiknak a heti két pihenőnapot, és az sem érdekli őket, hány óra telt el aközött, hogy a dolgozó letette a munkát, majd újra felvette. A szabadságot nem adják ki, vagy ha nagy keservesen kiharcolja magának a dolgozó, akkor természetesen nem fizetik ki.

A legszebb az, amikor kiderül, hogy a heti 49 órás munkaidőre nincs bejelentve, csak napi 2 vagy éppen 4 órára. És még arról nem is beszéltünk, hogy tízperces ebédidőt milyen körülmények között kénytelenek a dolgozók eltölteni…

Legyünk őszinték! Sok munkavállaló még ezekkel a körülményekkel is megbékélne, ha mindezért rendesen megfizetnék, ha nem azt tapasztalná, hogy komplett idiótának nézik, hanem elismernék az igyekezetét, és nem hülyéznék le szó szerint, és nem leskelődnének utána széken állva, hogy ugyan mit csinál, amikor nincs szem előtt!

Vagy nézzük azt a példát, amikor felveszik a gyanútlan dolgozót egy jól csengő pozícióba, és azt mondják neki az állásinterjún, hogy ez szellemi munka, aztán kiderül, hogy a munkaidő egy részében bizony 15-20 kilókat kell megmozgatnia, bűzben és mocsokban, úgy, hogy alélt köpőlegyek szédülnek az arcába… Jaaa, vagy lehet, hogy a szellemi munkát úgy értették, hogy a ládákat a gondolataik erejével kellett volna megemelni?!

Miért van az, hogy nagy cégek is állandó munkaerőhiánnyal küszködnek? Miért van az, hogy vannak olyan munkahelyek, ahol állandóan van felvétel? (Ha ma még nincs, holnapra már tuti lesz!) Ez nem a véletlen műve, elhihetitek!

Miért van ez így? Azért, mert a munkavállalónak nincs önbizalma, azért, mert, elmehet egy házzal vagy két házzal arrébb, de ott is ugyanez megy, csak pepitában, azért, mert 10 másik ember várakozik a helyére, és ennek soha nem lesz vége.

Az lenne a szép, ha mindenki olyan munkát végezhetne, amit igazán szeret, amit szívvel-lélekkel tud csinálni, és nem azért tanulna egy szakmát, mert csak oda vették fel, vagy a szülők ezt erőltették rá 14-18 évesen.

El tudod képzelni, milyen lenne a világ, ha minden ember a helyére kerülne? Gondold el, akármerre mennél, mindenütt csak boldog és kiegyensúlyozott, mosolygós embereket látnál, még a hivatalokban is, de még az orvosok is kisimultabbak lennének és türelmesebbek, mert sokkal kevesebb lenne a beteg ember!

Nekem azt senki ne mondja, hogy egy rossz munkahelyi környezet nincs hatással az egészségre! Ismersz olyan embert, aki minden reggel gyomorgörccsel megy dolgozni? Vagy lehet, hogy éppen te vagy az? És akit állandó fejfájás gyötör, vagy magas vérnyomással küzd? Esetleg állandóan munkahelyi balesetet szenved? Elárulom! Ez sem a véletlen műve!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.