Megoldást keresel vagy kifogást?

idezet_09
Legfontosabb talán az, hogy van-e motivációd. Az a mozgatórugója a cselekedeteidnek. Lehetnek álmaid, lehetnek vágyaid, de ha nincs motiváció, ha nem akarod eléggé, marad a kifogás!

Ismersz olyan embereket (én igen), akik akármiről beszélnek, akármiről álmodoznak, valahogy mindig, azonnal kész kifogásokkal is rendelkeznek? Sokszor nem is eggyel! Semmi mást nem hallasz a szájukból, mint: “Jó lenne, de…” Na, ez az a szituáció, amikor még nem fáj eléggé! Ha valami hirtelen nagy fájdalmat okoz, még ugrani is képesek vagyunk, igaz?

Annyira találó ez a vicc:

Az öreg székely házában a vendég arra lesz figyelmes, hogy a küszöbön fekvő a kutya néha-néha nyüszít egyet. Megkérdezi az öreget: “Mi a baja a kutyának?” Mire az öreg székely: „Van egy szög, ami kiáll a küszöbből, az nyomja a farát.” Kérdezi erre a vendég: „Akkor miért nem fekszik odébb?” Az öreg csak ennyit felel: „Mert annyira még nem nyomja.”

És olyan embereket ismersz, akik bármire képesek a céljaikért? Tűzön-vízen keresztül mennek, állandóan osztanak, szoroznak, információt gyűjtenek és terveznek? Keresik a megoldást, arra, amire más azt mondja, nem lehet megcsinálni…

Tulajdonképpen ez a hozzáállás is csak szokás kérdése, és ez a hozzáállás, gondolkodás különbözteti meg a szegényeket a gazdagoktól.

Le lehet szokni az állandó kifogáskeresésről, és át lehet állítani az agyunkat problémamegoldó gépezetté. Első lépésként talán száműzzük a kifogásokat, a magyarázkodásokat, amivel önmagunkat is becsapjuk, és kapcsoljuk agyunkat gondolkodó üzemmódra, ami elkezdi gyártani az ötleteket.

Valljuk be, először nehéz szembenézni azzal, hogy: “Basszus, én is csak a kifogásokat keresem, ahelyett, hogy cselekednék!”, de amint megvan ez a mondat – ez a felismerés -, el lehet kezdeni változni, és változtatni!

Hajrá!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.