Mennyire rühellem ezt az embert!

kompatibilisCiki, nem ciki, de volt idő, amikor rendszeren ilyeneket gondoltam, és időnként ki is mondtam, hogy nem szeretem, utálom, gyűlölöm, rühellem

Mindig voltak olyan emberek a múltban, vagy akár a jelenben, akik kiváltották belőlem ezeket az érzésket, sokszor már a puszat létükkel. Rá kellett jönnöm, hogy ezzel magamnak ártom a legtöbbet. Az ilyen emberek társaságában nem éreztem jól magam, és ez a negatívenergia akkor is hatott rám, amikor ilyen “nemszeretem” emberre gondoltam. Ráadásul rengeteg energiába és erőfeszítésembe került, hogy ne mutassam ki nyíltan az ellenszenvemet. Már csak ezért sem, mert sokszor a másik nem is tehetett róla, hogy nem bírom elviselni. Persze, voltak olyanok, akik hozzájárultak a viselkedésükkel ahhoz, hogy így érezzek.

De!

Egyszer aztán elhatároztam, hogy ez így nem mehet tovább. Nem idegesíthet mindenki valami hülyeséggel, és tudatos odafigyeléssel megszabadultam ezektől az érzésektől. Koncentrálnom kellett, de sikerült. Elvontam a figyelmemet a másik ember  – számomra  -zavaró tulajdonságairól, megnyilvánulásairól. Nem adtam több energiát ezeknek az érzéseknek, és miután nem tápláltam, el is múltak.

Idővel eljutotttam oda, hogy azokat az embereket sem tudtam gyűlölni, akik a múltban bántottak meg.

Megbocsátottam. Nekik is, és magamnak is.

Más szemmel kezdtem nézni az emberekre. Már nem tör ki belőlem hevesen, hogy “ez hülye!” Miért csinálja azt, amit csinál, hogy lehet így viselkedni, stb. Mindennek oka van.

Ma már nem kapom fel a vizet, ha tök mufurc, és barátságtalan mondjuk egy pénztáros. Ő akkor, ott, abban a pillanatban, a rendelkezésére álló információk alapján nem tud másképp viselkedni, és ennyi!

Lehet, hogy már rég lejárt a munkaideje, és éppen le akarta zárni a kasszát, amikor közölték vele, hogy nem mehet sehová…

Lehet, hogy éhes, vagy szomjas,  vagy éppen majd bepisil…

Lehet, hogy kifogott egy kekec vevőt, és magára vette…

Szóval sok oka lehet annak, hogy az a pénztáros nem volt éppen a legjobb passzban, de ez engem már nem tud kibillenteni a nyugalmamból. Nem veszem át a negatív energiáit.

Ez persze nem azt jelenti, hogy most már minden csupa rózsaszín ködbe úszik, és minden ember tök cuki, és imádni való!

Bár valamilyen szinten igen. Minden ember megérdemli a szeretetet és az elfogadást, csak vannak akikkel nem vagyok kompatibilis. Ez volt az a szó, amit olyan sokáig kerestem: kompatibilis.

Egy ideig nem tudtam, hogy fejezzem ki azt, amikor éreztem, hogy valakivel nem tudok egy hullámhosszra kerülni, nem tudok vele azonosulni, amikor a gondolkodása és a viselkedése távol áll az enyémtől, amikor nincsenek közös pontok, nincs közös nevező. Már rég nem állja meg a helyét, ha azt mondom, hogy idegesít, vagy hogy utálom! Elfogadom, hogy különbözünk, és ennyit. És így sokkal, de sokkal könnyebb! :)

Így is akadnak nehéz esetek, akik csapkodják a biztosítékot, mert olyan nagyon nem vagyunk kompatibilisek. Ilyenkor azzal nyugtatom magam, hogy hosszú út áll még embertársam előtt, és sok-sok tanulás, hogy képes legyen felismerni: rossz úton jár, és  el jusson arra a pontra, hogy változtatni akarjon.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.