Morzsák – Két gyerekkel egyedül

2420Rendhagyó módon nem az elején kezdem a történetet, hanem a közepén.

Elváltam, mert az az élet, aminek részese voltam, már élhetetlen volt. Nem egy nagy dolog miatt, hanem számtalan kisebb-nagyobb dolog miatt, ami csak rakódott egymásra, megoldhatatlanul, és elviselhetetlenül, minden igyekezetem ellenére.

Mikor elkezdtem, azt hittem, vesztes vagyok, kudarcot vallottam, mert nem sikerült a házasságom. Ma már tudom, győztem, mert ki tudtam lépni egy rossz kapcsolatból, és nem lettem áldozat, nem rekedtem meg, hanem sikerült tovább lépnem!

Olvasmányélményemnek köszönhetően egyre intenzívebben kezdtem el életem morzsáit összeszedegetni, immáron tudatosan.

Ekkor ért az a “felismerés”, hogy tulajdonképpen nem akkor maradtam egyedül két gyerekkel  amikor elváltam, hanem már jóval-jóval előtte. Ez is közre játszott abban, hogy sikerült pontot tenni egy kihűlt kapcsolat végére.

Semmi nem történik véletlen. Életünk minden állomása egy-egy döntésünk eredménye, akár tetszik ezt beismerni, akár nem. 1994-ben én döntöttem úgy, hogy igent mondok, holott mondhattam volna nemet is, de nem, én igent mondtam! Akkor még nem voltam tisztában vele, hogy mire is mondtam igent.

Sok-sok évig kerestem a miérteket, a magyarázatokat. Egyszerűen nem tudtam felfogni, hogy történhetett mindez így. Miért “kell” 21 éves korom előtt férjhez menni? Miért nem mondtam le az esküvőt, mikor már akkor voltak figyelmeztető jelek? Azt hiszem, mostanra összeállt a kép. Megtaláltam a választ sok? vagy minden? kérdésemre.

Házasságom 10 éve alatt rengeteget változtam, és nem azért, mert én mindenféle önismereti könyvet bújtam, és tudatosan fejlődni akartam. Eszembe sem jutott ilyesmi. Az események, a körülmények kényszerítettek a változásra. Olyan változásokra, amire csak évek múlva eszméltem rá. A negatív dolgoknak hatásosabb a kényszerítő, ösztönző ereje.

Nyugodtan mondhatom, ennyi év távlatából, hogy minden keserűség és megpróbáltatás ellenére én csak profitáltam. Ha csak a két gyereket nézzük, már az megérte! Büszke vagyok rájuk! :)

Így visszatekintve, kemény 10 év volt. Nem is értem, hogy tudtam végig csinálni (két gyerekkel egyedül), de amikor részese voltam az eseményeknek, nem tűnt olyan nehéznek, csak tettem a dolgom, kerestem a megoldásokat, és ez lett belőle: visszaszereztem az életemet, megerősödtem, és rengeteget tanultam! Olyan dolgokat tanultam, aminek nagy részét nem adhatom tovább. Nem azért, mert eget rengető titok, hanem egyszerűen azért, mert vannak olyan eseményei az emberi létnek, amit mindenkinek saját magának kell megtapasztalni ahhoz, hogy valóban megértse.

Hagyni kell a gyerekeinknek is, hogy megszerezzék saját tapasztalataikat! Nem szabad minden csalódástól megóvni őket, mert ezzel a valódi tapasztalatszerzéstől és a fejlődéstől fosztjuk meg őket. Pl. el mondhatod százszor a gyerekednek, ne nyúljon a vasalóhoz, a kályhához, mert süt! Addig úgy sem nyugszik, amíg tényleg meg nem süti magát!

Hát az élt nagy része ilyen! Tele van íratlan törvényekkel! Amikor borítékolhatjuk a történéseket, és amikor, már nem csodálkozunk egy-egy eseményláncolat bekövetkeztén.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.