Nemrégiben olvastam egy cikket a Nők Lapja Café-n a “névrabló” exfeleségekről. Korában is sokat gondolkodtam már ezen, de most újra elmorfondíroztam ezen a kérdésen, ugyan mi az oka annak, ha valaki válás után is megtartja férjezett nevét.
Ez a cikk olyan helyzetekre is rávilágít, amire magamtól nem gondoltam volna, mint pl.: gazdasági érték. Hát nem tudom…
Hogy őszinte legyek, nem tudom megérten azt a szituációt – láttam ilyet nem egyet – , amikor válás után az exfeleség elhordja mindennek a volt férjét, de esze-ágában sincs letenni a nevét. Ez miért van? Ha én ennyire gyűlölöm a másikat, hogy úton-útfélen kígyót-békát kiabálok rá, akkor én igyekszem megszabadulni a nevétől is, nehogy má’ nap, mint nap emlékeztessenek arra a “szemétládára” nem? (Hivatalos ügyintézés, levelek a postaládában, bemutatkozni egy idegennek, stb.)
Függetlenül attól, hogy én milyen körülmények között váltam el, nekem az volt az első dolgom, amint megkaptam a jogerős ítéletet a válásról, hogy rohantam az önkormányzathoz kiváltani az új anyakönyvi kivonatot, aztán irány az okmányiroda! Számomra fontos volt, hogy visszaszerezzem “magam”! Odáig jutottam, ha újra kezdhetném, soha-soha nem választanám azt a formát, hogy Valakiné. Ez azt fejezi ki számomra, hogy Valakinek a tulajdona vagy! Na, ezt már nem! Én ÉN vagyok! Egy önálló, független ember. (Már amennyire független lehetek a mai világban, hiszen függök a fizetésemtől, a munkahelyemtől és még sorolhatnám… Na, mindegy, ez egy másik téma!) Lényeg, nem hiszem, hogy az összetartozás kifejezéséhez össze kell kutyulni a neveket. Mint látjuk, egy kapcsolat minőségét nem az határozza meg, hogy van-e róla papírod, és éppen milyen név áll a személyi igazolványodban.
Nekem ez a szituáció különösen akkor furcsa, amikor a nő még akkor is a volt férje nevét viseli, amikor már évek óta új kapcsolata van, együtt él egy másik férfival. Van benne valami múlthoz való ragaszkodás, és szerintem ez a helyzet nem lehet kellemes az új partnernek sem, hiszen a nő, akivel “fut”, nem az ő nevét viseli, és ez a kisebbik baj. Nem kell minden kapcsolatnak házassággal végződni, de az biztos, hogy aki nem meri visszavenni a lánykori nevét, az fél önmaga lenni. Inkább elrejtőzik egy név mögé, ami alatt bárki lehet.
Nekem azt jelentette, amikor visszavettem a nevem: Végre önmagam lehetek! Természetesen nem ugyanaz, aki a házasság előtt voltam, hanem egy sokkal tapasztaltabb, érettebb valaki, de akkor is én, akivé az idők folyamán váltam.
Persze, mindenki maga dönti el, szükséges-e számára névváltoztatás válás után, van-e ennek jelentősége az életében, vagy sem.
Abban a szerencsés helyzetben vagy hogy nem gond kifizetned a név visszaváltoztatás költségeit. De bizony van olyan akinek ez nagy érvágás és nem biztos hogy szeretetből viseli tovább az ex nevét.
Milyen költségekkel jár, ha újra a lánykori nevemet szeretném felvenni? Eddig csak a 6 gyermekem miatt tartottam meg az asszony-nevemet, hiszen ők is az apjuk nevét viselik, de most már mindnyájan felnőttek és én szívesebben használnám a valós nevemet.
Először is kell egy anyakönyvi kivonat, amit a jogerőre emelkedett házasság felbontásáról szóló bírósági ítélettel lehet kiváltani. Ez illetékmentes.
A személyi igazolvány cseréje válás miatti névváltozás esetén 1.500,- Ft, a lakcímkártya cseréje 500,- Ft.
A TAJ és az adóazonosító számot tartalmazó kártya cseréje névváltozás esetén első alkalommal ingyenes.
Természetesen az további plusz költségeket jelent, ha valakinek vezetői engedélyt, törzskönyvet, forgalmit, útlevelet is kell cserélni.
Kedves Edina!
Nagyon szépen köszönöm a korrekt és mindenre kiterjedő tájékoztatást. Nagyon sokat segített talán nemcsak nekem, de másoknak is ahhoz, hogy bátran belevágjak ebbe az ügyintézésbe.
Hálás köszönettel:
Ibolya
Kedves Ibolya!
Nagyon szívesen. Örülök, hogy tudtam segíteni!
“Bosszúból” tartom meg, nem az együtt leélt 35 év miatt. Egy valaki hordja már ezt a nevet a családban, aki tisztességes is.