Címke: anyának lenni

Anyának lenni

Egyszerűen és röviden: az anyaság egy fájdalmasan csodálatos dolog, ami a fogantatástól a sírig tart. És csupa-csupa könny. Könnyek az örömtől, a boldogságtól, a meghatottságtól, a büszkeségtől, a változástól, az aggódástól, az együttérzéstől, a lelkiismeret furdalástól, hogy valamit elrontottunk, rosszul…

Háztartástan- kézikönyv nőknek 1955-ből

Sok-sok linket végignéztem, mindenütt csak ezt a részletet találtam. Legalább találtam volna róla egy fotót, vagy több részletet, de nem. Beleolvastam hozzászólásokba… Van, aki állítja, ez hamisítvány… Mindegy is, nem azért tettem ide. Elgondolkodtató, mert nem számít, hogy 1955, vagy…

Kreatív gyereknevelés

Röpke 15-16 évvel ezelőtt, amikor még totyogó gyerekeim voltak (ma motyogók, ha segíteni kell!), az embernek bizony napi 24 órás ügyeletet kellett adni anyaságból, figyelemből, nevelésből és szeretetből természetesen! Ha beleképzelem magam egy pici gyerek világába, borzasztó frusztrálónak érzem azt,…

Családi kör

Emlékszem gyerekkoromból erre a műsorra. Szerettem nézni. Különböző élethelyzeteket, családi problémákat jelenítettek meg színészek segítségével, majd dr. Ranschburg Jenő pszichológus kielemezte azt.

Nehéz volt?

Nem tudom. Fura. Amíg benne voltam, nem tűnt annyira nehéznek, mint amikor visszatekintek! Gyakran kérdezték, vagy egyszerűen megállapították, – jelen helyzetemet nézve – hogy nem könnyű egyedül, két gyerekkel. Nehéz? Hogy bírom?

Morzsák – Két gyerekkel egyedül

Rendhagyó módon nem az elején kezdem a történetet, hanem a közepén. Elváltam, mert az az élet, aminek részese voltam, már élhetetlen volt. Nem egy nagy dolog miatt, hanem számtalan kisebb-nagyobb dolog miatt, ami csak rakódott egymásra, megoldhatatlanul, és elviselhetetlenül, minden…

Amikor baba lakott a hasamban

Szintén egy Facebook-on keringő történet ébresztette fel a gondolataimat. Én személy szerint nem olvastam, csak mesélték. Imádtam, amikor baba lakott a hasamban. Jó volt kismamának lenni. Szándékosan nem használom azt a szót, hogy terhes, mert nekem egyáltalán nem tetszik. Teher… Lehet,…

Faragva, faragatlanul 6. rész

Terveim szerint ez a befejező rész. Elérkeztem a gimnáziumi évekhez, ami szöges ellenkezője az általános iskolai élményeimnek, éppen ezért ezek a legmeghatározóbbak. Aktualitásukat pedig az igazolja, hogy mindkét gyermekem középiskolás, és azt az utat kell bejárniuk, amit én már megtettem,…

Faragva, faragatlanul 2. rész

Ahogy ígértem, akkor folytatom az előző bejegyzésben elkezdett témát: Nagyon nem szerettem óvodába járni. Főleg az nem tetszett, hogy minden délben aludni kellett. Emlékszem, mennyit könyörögtem, hogy “délbe járós” legyek, és arra is emlékszem, hogy mennyit szenvedtem három éven keresztül, délutánonként,…